AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS A ROMÁNIAI MAGYARSÁG
FORRÁSOK A ROMÁNIAI MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉHEZ A sorozat szerkesztõbizottsága: Bárdi Nándor György Béla Hunyadi Attila Lönhardt Tamás Nagy Mihály Zoltán
AZ 1956-OS FORRADALOM
ÉS A ROMÁNIAI MAGYARSÁG
(1956–1959)
Fõszerkesztõ Stefano Bottoni Pro-Print Könyvkiadó Csíkszereda, 2006Ez a kötet a Teleki László Intézet, a Jakabffy Elemér Alapítvány és a Pro-Print Könyvkiadó közös könyvkiadási programja keretében készült.
A kötet megjelenését a Szülõföld Alap, a Teleki László Alapítvány és az Illyés Alapítvány támogatta.
Bevezetõ tanulmány:
Stefano Bottoni
Fordította, szerkesztette és a jegyzeteket készítette:
Stefano Bottoni, László Márton, László Réka, Lázok Klára, Novák Zoltán
Kronológia:
Vincze Gábor
Bibliográfia:
Lázok Klára
Lektorálta:
Bárdi Nándor, Dávid Gyula, Kiss András, Tóth Sándor, Vincze Gábor
Borítóterv:
Miklósi Dénes
© Stefano Bottoni, László Márton, László Réka, Lázok Klára, Novák Zoltán © Pro-Print Könyvkiadó
ISBN-10 973-8468-52-3 ISBN-13 978-973-8468-52-8
TARTALOMJEGYZÉK
ELÕSZÓ . . . 11
Stefano Bottoni: 1956 ROMÁNIÁBAN – ESEMÉNYTÖRTÉNET ÉS ÉRTELMEZÉSI KERETEK . . . 14
IRATOK . . . 50
I. A XX. KONGRESSZUS UTÁN . . . 50
1. Alexandru Drãghici állambiztonsági miniszter beszámolója a Belügyminisztérium munkaértekezletén . . . 50
2. Jordáky Lajos naplója . . . 56
3. Jordáky Lajos naplója . . . 57
4. A Román Munkáspárt Politikai Bizottság ülésének jegyzõkönyve (részlet) . . 57
5. AZ RMP Politikai Bizottság ülésének jegyzõkönyve (részlet) . . . 69
6. AZ RMP Politikai Bizottság ülésének jegyzõkönyve (részlet) . . . 79
7. Jordáky Lajos naplója . . . 83
8. Ügynöki jelentés a debreceni küldöttség kolozsvári látogatásáról . . . 84
9. Ügynöki jelentés a kolozsvári magyar értelmiség hangulatáról . . . 85
10. Vasile Lupºã hadnagy jelentése a debreceni egyetemi küldöttség kolozsvári látogatásáról . . . 87
11. AZ RMP Magyar Autonóm Tartományi Pártkollégium jelentése a Belügyminisztérium Tartományi Igazgatóságában történt visszaélések kivizsgálásáról . . . 88
12. Az RMP Magyar Autonóm Tartományi pártbizottság rendkívüli ülésének jegyzõkönyve (részlet) . . . 92
13. Ügynöki jelentés Gáll Ernõ tanulmányáról . . . 100
14. A bukaresti magyar nagykövetség kulturális attaséjának jelentése kolozsvári látogatásáról . . . 101
15. A bukaresti magyar nagykövetség kulturális attaséjának jelentése marosvásárhelyi látogatásáról . . . 104
16. Jordáky Lajos naplója . . . 108
17. Az Ifjúmunkás Szövetség Központi Vezetõségének javaslata egy magyar nyelvû gyermeklap indításáról . . . 109
18. Ismeretlen személy javaslata az RMP Központi Vezetõségének a magyar nyelv oktatásáról a román tannyelvû intézményekben . . . 111
19. A Pándi-ügyet tárgyaló RMP Politikai Bizottság ülésének jegyzõkönyve . . 114
20. Ismeretlen személy javaslata Lakatos István, Kurkó Gyárfás és Venczel József kegyelemben részesítésére . . . 115
21. Bányai László, a Bolyai Egyetem rektorának levele
az RMP Központi Vezetõségéhez . . . 119
22. Az RMP Politikai Bizottság 1956. szeptember 18.-i ülésére javasolt napirendi pontok . . . 122
23. Az RMP Központi Vezetõségének válasza a Bolyai Egyetem nemzetiségi kérdés kezelésérõl készült beszámolójára . . . 126
24. Az RMP Központi Vezetõség helyzetjelentése a magyar nyelvû könyvkiadásról . . . 131
25. Kivonat az RMP Politikai Bizottság ülésének jegyzõkönyvébõl . . . 132
26. Jordáky Lajos naplója . . . 134
27. Jordáky Lajos naplója . . . 135
28. Az RMP Politikai Bizottság ülésének jegyzõkönyve . . . 136
29. Ismeretlen személy javaslata a Kolozsváron tapasztalt etnikai feszültségek kezelésére . . . 138
30. Máthé János naplója . . . 142
II. A MAGYAR FORRADALOM RECEPCIÓJA . . . 143
31. A marosvásárhelyi értelmiségiek gyûlésének jegyzõkönyve (részlet) . . . . 143
32. A kolozsvári felsõoktatási intézmények vezetõivel tartott RMP Kolozs tartományi pártbizottság ülésének jegyzõkönyve . . . 159
33. Ügynöki jelentés a kolozsvári diáktüntetés szervezésérõl . . . 164
34. A Kolozs Tartományi Securitate jelentése a kolozsvári egyetemek hangulatáról . . . 165
35. A Temesvár tartományi pártbizottság tájékoztatója az RMP Központi Vezetõségének . . . 166
36. A temesvári egyetemi hallgatók kiáltványtervezete . . . 168
37. Tájékoztató jelentés a diákmegmozdulásokról . . . 170
38. Tájékoztató jelentés a temesvári diákmegmozdulásokról . . . 172
39. Tájékoztató jelentés a temesvári helyzetrõl . . . 174
40. Összefoglaló jelentés a temesvári eseményekrõl . . . 178
41. Az RMP Politikai Bizottság ülésének jegyzõkönyve . . . 181
42. A Kolozs tartományi Securitate feljegyzése egy lefoglalt levélrõl . . . 184
43. Máthé János naplója . . . 184
44. Kulákjellemzések . . . 185
45. Szilágyi Domokos levele a családjához (részlet) . . . 185
46. Jordáky Lajos naplója . . . 186
47. Az RMP Kolozs tartományi pártbizottság titkársági ülésének jegyzõkönyve 186 48. Ügynöki jelentés a Bolyai Egyetemrõl . . . 188
49. Ügynöki jelentés Varró Jánosról és Gazda Ferencrõl . . . 190
50. A baróti Néptanács Végrehajtó Bizottság ülésének jegyzõkönyve . . . 192
51. A baróti Néptanács képviselõinek nyilatkozata a magyarországi eseményekkel kapcsolatban . . . 193
52. Leonte Rãutu és Fazekas János jelentése kolozsvári látogatásukról . . . . 194
53. Az RMP Magyar Autonóm Tartományi pártbizottság titkársági ülésének jegyzõkönyve . . . 198
54. Az RMP Kolozs tartományi pártbizottság tájékoztatója
egy etnikai összetûzésrõl . . . 199
55. Máthé János naplója . . . 200
56. Jordáky Lajos naplója . . . 200
57. Az SZKP Központi Bizottság levele az RMP Központi Vezetõségéhez a szovjet tanácsadók Romániából való visszahívásáról . . . 201
58. Ügynöki jelentés a Bolyai hallgatói ellen készülõ perrõl . . . 202
59. Vádemelési határozat Ioan Faliboga ellen . . . 203
60. Az RMP Központi Vezetõségének válaszlevele az SZKP Központi Bizottságához . . . 205
61. Jordáky Lajos naplója . . . 206
III. A HATALOM VÁLASZA . . . 207
62. Az RMP Központi Vezetõsége és a Belügyminisztérium operatív gyûlésének jegyzõkönyve (részlet) . . . 207
63. Vádemelési határozat Gheorghe Maier ellen . . . 218
64. Az RMP Magyar Autonóm Tartományi pártbizottság javaslata az 1848-as székely mártírokról való megemlékezésrõl . . . 220
65. Az RMP Magyar Autonóm Tartományi pártbizottság jelentése a szükséges nemzetiségpolitikai intézkedésekrõl . . . 221
66. Máthé János naplója . . . 230
67. Ügynöki jelentés a kolozsvári letartóztatások visszhangjáról . . . 230
68. Dobai István kihallgatási jegyzõkönyve . . . 233
69. Ügynöki jelentés Varró Katalinról . . . 237
70. Az RMP Magyar Autonóm Tartományi pártbizottság tájékoztatója néhány rendszerellenes megnyilvánulásról . . . 238
71. Jordáky Lajos kihallgatási jegyzõkönyve . . . 239
72. A Belügyminisztérium Magyar Autonóm Tartományi parancsnokának jelentése az állambiztonág tevékenységérõl . . . 242
73. A magyar Külügyminisztérium román referensének feljegyzése Wilhelm Einhornnal, a budapesti román nagykövetség elsõ titkárával folytatott beszélgetésérõl . . . 252
74. Az RMP Magyar Autonóm Tartományi pártizottság tájékoztatója Márton Áron püspök tervezett székelyföldi látogatásáról . . . 255
75. Az RMP Magyar Autonóm Tartományi pártbizottsága tájékoztatója Márton Áron látogatásáról . . . 256
76. A Belügyminisztérium Bákó, Iaºi, Kolozs és a Magyar Autonóm Tartományi Igazgatóságainak tevékenységét vizsgáló testület ülésének jegyzõkönyve (részlet) . . . 257
77. Varga László kihallgatási jegyzõkönyve . . . 263
78. Az RMP Magyar Autonóm Tartományi pártbizottság tájékoztatója Márton Áron látogatásáról . . . 264
79. Ügynöki jelentés a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetrõl . . . 266
80. Az RMP Magyar Autonóm Tartományi pártbizottság tájékoztatója Márton Áron látogatásáról . . . 267
81. Az RMP Magyar Autonóm Tartományi pártbizottság
büróülésének jegyzõkönyve . . . 269 82. A Belügyminisztérium összesítése 1957 elsõ hat hónapjában
foganatosított politikai letartóztatásokról . . . 272 83. Fodor Pál kihallgatási jegyzõkönyve . . . 275 84. A bukaresti magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivõjének jelentése
a Demény Lajos történésszel folytatott beszélgetésérõl . . . 277 85. A Belügyminisztérium Kolozs tartományi Igazgatósága
intézkedési terve Varró János és Lakó Elemér ügyében . . . 279 86. A Kolozs tartományi Securitate összefoglaló jelentése
a Varró János és Lakó Elemér elleni vizsgálatról . . . 280 87. Az RMP Központi Vezetõségének utasításai a Magyar Autonóm Tartományi
pártbizottságnak Ady Endre születésének 80. évfordulójának
megünnneplésérõl . . . 286 88. A Magyar Autonóm Tartományi Népbíróság elnökének jelentése
a köztulajdon elleni vétség és más büncselekmények esetében
alkalmazandó büntetésekrõl (részlet) . . . 287 89. Az RMP Magyar Autonóm Tartományi pártbizottság tájékoztató átirata
az RMP Központi Vezetõségének (részlet) . . . 288 90. Az RMP Magyar Autonóm Tartományi pártbizottság
tájékoztató átirata az RMP Központi Vezetõségének (részlet) . . . 289 91. A Magyar Autonóm Tartomány pártbizottság
rendkívüli büroülésének jegyzõkönyve . . . 290 IV. MEGTORLÁS ÉS A MAGYARSÁGPOLITIKA
ÁTALAKULÁSA . . . 295 92. Kimutatás a Belügyminisztérium 1957. december 2–3-án megtartott
operatív gyûlés résztvevõirõl . . . 295 93. A Belügyminisztérium Kolozs tartományi Igazgatóságának
jelentése a hírszerzõi operatív munkáról . . . 296 94. Nicolae Budiºteanu ezredes, a BM III. Csoportfõnökség parancsnokának
beszámolója az 1957. december 2–3-i operatív ülésen (részlet) . . . 303 95. Kimutatás az ügynökhálózatot mûködtetõ
és a Magyar Autonóm Tartományban dolgozó állambiztonsági tisztekrõl . 306 96. Állambiztonsági jelentés a Bibó László és Veress Károly
teológushallgatók elleni nyomozásról . . . 310 97. Az RMP Magyar Autonóm Tartományi pártbizottság tájékoztatója
magyar párt- és kormányküldöttség látogatásáról . . . 312 98. Ügynöki jelentés a brassói magyar középiskoláról . . . 314 99. A Kolozs tartományi Securitate jelentése
egy sikertelen beszervezési kísérletrõl . . . 316 100. Ügynöki jelentés Lakó Elemérrõl . . . 319 101. Ügynöki jelentés Lakó Elemérrõl . . . 320 102. A Szoboszlay-csoport perének tárgyalási jegyzõkönyve
103. Ügynöki jelentés Lakó Elemérrõl . . . 331 104. Minisztertanácsi határozat a szovjet csapatok
Romániából való kivonásának végrehajtásáról . . . 332 105. Az RMP Magyar Autonóm Tartmányi pártbizottság által készített
kizárási referátumok . . . 334 106. Az RMP KV 1958. június 9–13-i határozatainak érvényesítésére
készített munkaterv . . . 341 107. Jelentés a belügyi szervek által 1958. július 1. és augusztus 8.
között letartóztatott ellenforradalmi elemekrõl . . . 351 108. Gyorsírásos feljegyzés a Belügyminisztérium 1958. szeptember 16–18.
közötti operatív gyûlésérõl (részlet) . . . 352 109. A Belügyminisztérium összefoglaló jelentése a Szoboszlay-féle
Keresztény Dolgozók Pártjáról . . . 363 110. Egy politikai elítélt elkobzott vagyonának leltára . . . 369 111. A Mûvészet címû folyóirat kiértékelése . . . 371 112. Zárkaügynök jelentése a letartóztatott Bibó László 1956-os szerepérõl . . 373 113. Az RMP Politikai Bizottság útmutatója a katolikus
egyházzal kapcsolatosan . . . 376 114. Állambiztonsági kimutatás az 1956–1959 között elítélt személyekrõl . . 380 115. Kimutatás az 1958. január 1. – 1959. május 31.
között letartóztatott személyekrõl . . . 382 116. A Belügyminisztérium kimutatása az 1956–1959 között letartóztatott
és elítélt földmûvesekrõl . . . 383 Vincze Gábor: TÖRTÉNETI KRONOLÓGIA –
ROMÁNIAI MAGYARSÁG 1956–1959 . . . 384 Lázok Klára
VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIA – 1956 ROMÁNIÁBAN . . . . 413
NÉVMUTATÓ . . . 421 INTÉZMÉNYMUTATÓ . . . 428 RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK . . . 431
ELÕSZÓ
Jelen kötet egy többéves kutatómunka eredménye. Az itt közölt iratok, összefüggések döntõ része nem csak az olvasóközönség, de a szakma elõtt is mindeddig ismeretlen, sõt hozzáférhetetlen volt. Forráskiadásunk célja, hogy tágabb keretbe helyezzük a román politikai rendszeren belül 1956 és 1959 között végbement szerkezeti és ideológiai változásokat. Figyelembe vettük az utóbbi években megjelent, az ötvenes évek magyar–román diplomáciai kapcsolataira vonatkozó szakirodalmat, de meg akartuk haladni a diplomáciatörténeti perspek-tívát.
A kiadványba beválogatott levéltári források nagyrésze a kommunista diktatúra
irányító szervei által kibocsátott irat, a Román Munkáspárt vezetõ testületeinek (Politikai Bizottság, Központi Vezetõség) utasításai, jegyzõkönyvek, átiratok, valamint a tartományi pártszervek iratai; a Belügyminisztériun által összehívott elemzõ ülések jegyzõkönyvei, vizsgálati- és periratok, ügynökök és belügyes tisztek által készített jelentések. A kötetben szerepelnek továbbá eddig publikálatlan magyar diplomáciai jelentések, valamint két olyan korabeli napló illetve krónika, amelyeket az általunk bemutatott korszak elemzéséhez kiemelkedõ fontosságúnak ítéltünk.
A kötet összeállításakor arra törekedtünk, hogy mindenekelõtt a politikai
folyamatokat tárjuk fel és értelmezzük. Magyarországtól eltérõen, ahol nagy mennyiségû publikált, illetve hozzáférhetõ irat áll rendelkezésre a fõbb döntéshozó szervek mûködésérõl (MSZMP Ideiglenes Intézõ Bizottsága, a KB osztályai, a PB-és a Miniszterelnökség ülPB-ései), Románia vonatkozásában a kutatók számára nem biztosított a döntéshozó szervek irattárainak szisztematikus átvizsgálása. Így például az 1956–1957 közötti idõszakból csak néhány Politikai Bizottság-i ülés jegyzõkönyvét (stenogramã), többségében pedig azoknak a legfõbb döntéseket rögzítõ rövid változatát (proces verbal) õrzik a kutatható bukaresti irattárak. A Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium 1945 után keletkezett iratait tartalmazó irattár (ACNSAS – Arhiva Consiliului Naþional pentru Studierea
Arhivelor Securitãþii1) lényegesen jobb kutatási feltételeket biztosított az
iratcso-mók mennyiségét és szerkezeti egységét illetõen. Sajnos azonban több 1956-os perirat és vizsgálati anyag nem került át a polgári titkosszolgálat (Serviciul Român
de Informaþii) irattárából a kutatók számára hozzáférhetõ levéltárhoz. A korszak
kutatását és tudományos feldolgozását tovább nehezítik az iratanyagban megfi-gyelhetõ regionális és tematikus egyenlõtlenségek. A kötetben szereplõ dokumen-tumokból is kiderül, hogy a bukaresti levéltárakból, valamint Kolozsvárról, Temesvárról és Marosvásárhelyrõl gazdag forrásanyagból dolgozhattunk, viszont
több jelentõs település (Nagyvárad, Arad, Szatmárnémeti, Nagybánya, Zilah, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy) 1956-os eseményeirõl szinte semmit nem õriznek a Román Országos Levéltár megyei kirendeltségei. Az RMP Magyar Autonóm Tartományi pártbizottsága fondjegyzékének például, amely egyébként kiváló forrás a tartomány belsõ életének tanulmányozására, jelentõs és minden valószínûség szerint szándékos dokumentációs hiányosságai éppen ezekben a hónapokban, 1956 októberében és novemberében mutatkoznak.2
Az iratok szerkesztésekor a következõ módon jártunk el:
Az iratok között nem szerepel hírlap- vagy folyóiratcikk; kizárólag levéltári forrásokból vagy korabeli naplójegyzetekbõl merítettünk. A levéltári iratok kb. kétharmada román nyelven íródott, és nagyrészük elsõ ízben olvasható. Az iratok címadása a szerkesztõktõl származik.
Az iratok közlése kronologikus sorrendet követ. Ezen belül négy részre tagoltuk az iratokat. Az I. blokkban az SZKP XX. Kongresszusának romániai fogadtatásával kapcsolatos dokumentumokat adjuk közre. Ide soroltuk az 1956. szeptember–ok-tóberi magyarságpolitikai engedményeket bemutató iratokat is. A II. fejezetben az 1956-os magyarországi forradalom közvetlen hatásait tárgyaló szövegeket közlünk. A III. blokkot azzal az 1957-es értekezlet jegyzõkönyvével indítjuk, amely levonva a tanulságokat, a megtorlást stratégiailag alapozta meg. A IV. részben az 1958–1959-es évek történéseinek dokumentumait közöljük, amikor tetõzik a megtorlás és alapvetõen megváltozik az RMP álláspontja a „magyar kérdés” kezelésérõl.
Románia huszadik századi politikatörténetében és egyben a magyar kisebb-ségpolitikában a Szovjet Kommunista Párt XX. Kongresszusa (1956. február), az 1959 nyarán-õszén véghezvitt iskolaegyesítési kampány és a Bolyai Egyetem megszüntetése önálló történeti ívként értelmezhetõ.
Egy, csak látszólag „technikai” jellegû kérdés a korabeli román pártzsargonnak és az állambiztonsági szaknyelvnek magyarra való átültetése. A vitatott pontokat és fogalmakat, hosszú egyeztetések után részben az ötvenes évek romániai magyar sajtójában használatos megnevezések átvételével (pl. Ifjúmunkás Szövetség, a román KISZ megfelelõje), részben a magyarországi szakirodalom használatával igyekeztünk kiküszöbölni. Az általunk használt megoldások talán tartalmaznak szubjektív, bírálható szempontokat, elsõdleges célunk azonban egy olvasható iratgyûjtemény összeállítása volt. Ezért, a román nyelvû iratok esetében, bár a „bikkfanyelv” stiláris kódjait megõriztük, az iratok magyar változatában kijavítot-tuk a gyakori fogalmazási hibákat, a magyar nyelvû iratokat viszont eredetiben, csak a gépelési hibákat javítva adjuk közre.
2 Arhivele Naþionale Direcþia Judeþeanã Mureº (a továbbiakban ANDJM), fond 1134 (Comitetul Regional al PCR Mureº 19501968), dos. 145/1956. Az említett iratcsomó a tartományi büró 1956. októberi iratait tartalmazza, az utolsó dokumentumon azonban az október 21-i dátum áll.
Az olvashatóság érdekében az állami intézmények nevét rövidített formában használtuk; a rövidítések jegyzéke a kötet végén található.
A szöveggondozáskor tett szerkesztõi beavatkozást szögletes zárójellel jelöltük. A bevezetõ tanulmányon kívül forrásgyûjteményünket az 1956–1959 közötti események kronológiája és az 1956-os magyar forradalom romániai recepciójához kapcsolódó válogatott bibliográfia egészíti ki.
Súlyos tudományos és egyben morális kérdést jelentett a belügyi iratok kezelése. Hosszas tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy csak az állambiztonsági tisztek és a megfigyeltek nevét közöljük, míg a belügyi szervekkel együttmûködõ hálózati személyeket nem fedjük fel. Úgy véljük, hogy forráskiadványunknak nem a leleplezés a feladata, hanem az 1956 utáni megtorlások lényegének megragadása, a hatalom által mûködtetett térmegfigyelõ rendszer kiépülésének, mindennapi mûködésének és mûködtetésének bemutatása.
* * *
Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik munkájukkal és önzetlen segítségük-kel hozzájárultak a kötet megszületéséhez: Dávid Gyulának, Kiss Andrásnak, Nagy Mihály Zoltánnak és Tóth Sándornak, akik elvállalták a kézirat lektorálását, és részt vettek a 2006. június 16-án Kolozsváron tartott szakmai vitán. Az ott elhangzott megjegyzéseket és javaslatokat igyekeztünk beépíteni a végleges változatba. Köszönet illeti Vincze Gábort, aki rendelkezésünkre bocsátotta az általa összeállított, a romániai magyarság 1944 utáni történetérõl szóló kronológiát, továbbá Fedinec Csillát, aki a bevezetõ tanulmány olvasószerkesztését vállalta. Köszönetet mondunk Tóth-Bartos Andrásnak is, a román országos levéltár sepsiszentgyörgyi fiókjában végzett, számunkra értékes kutatómunkáért. Levéltári kutatásainkat lehetõvé tették és jelentõsen megkönnyítették a bukaresti, a marosvásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi állami levéltárak, valamint a Securitate irattárát felügyelõ országos bizottság levéltárának munkatársai.
Nem utolsósorban, köszönetet mondunk Burus Endrének, a Pro-Print kiadó vezetõjének, aki nagyvonalúan felvállalta és támogatta a kötet megjelenését.
Stefano Bottoni 1956 ROMÁNIÁBAN –
ESEMÉNYTÖRTÉNET ÉS ÉRTELMEZÉSI KERETEK
A XX. kongresszus kihívása
Az 1956 és 1959 közötti három esztendõ gyökeres fordulatot hozott a romániai politikai rendszer történetében, belsõ mûködésében és külsõ mozgásterében egyaránt. A „klasszikus” sztálini típusú szerkezetet 1956-ot követõen fokozatosan felváltotta egy hasonlóan merev, de kevésbé terrorisztikus és fõleg „nemzetibb” színezetû diktatúra, amit az 1965-ben hatalomra jutott Nicolae Ceauºescu tovább-fejlesztett és konzervált egészen az 1989-ben bekövetkezett bukásáig. A tekintélyes politológus, Vladimir Tismãneanu „örökéletû sztálinizmusnak” nevezte az ötvenes évek vége felé született és a kilencvenes évekig az egész román társadalmat szorosan átfogó hatalmi konstrukciót.3Bevezetõ tanulmányunk célja rekonstruálni
az 1956-os magyar forradalom hatására, mintegy ellenreakcióként beindult román politikai változásokat, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre. Ezen belül az erdélyi magyar közösség által megélt „ötvenhatra”, illetve annak súlyos következ-ményeire koncentrálunk.
A Román Munkáspárt (RMP) második kongresszusa (1955. december 23–28.) az 1952-es belsõ tisztogatások „gyõzteseinek” egységét, és elsõsorban Gheorghe Gheorghiu-Dej elsõ titkár pozíciójának szilárdságát bizonyította. A szocialista tábornak pedig azt üzente, hogy sikerült konszolidálni azt a román kommunista államot, amely kezdettõl fogva a Szovjetuniótól való politikai függõség, az állandó gazdasági szükségállapot, valamint a politikai rendõrség, az állami szervek kiszámíthatatlansága és gyakori túlkapásai jellemezték.
A román kommunista párt vezetõje és munkatársai ugyanakkor már a Sztálin halálát követõ évektõl rosszul leplezett ellenérzéssel szemlélték mind az 1945 óta Romániában állomásozó szovjet katonai alakulatok, mint a civilnek álcázott
3 V. Tismãneanu: Stalinism for all seasons. A political history of Romanian Communism. Berkeley, University of California Press, 2003 (román kiadás: Stalinismul pentru eternitate. O istorie politicã a comunismului românesc. Iaºi, Polirom, 2005. Hasonló álláspontot fogalmaztak meg Stelian Tãnase: Elite ºi societate. Guvernarea Gheorghiu-Dej 19481965. Bucureºti, Humanitas, 1998, és Dennis Deletant: Teroarea comunistã în România. Gheorghiu-Dej ºi statul poliþienesc 19481965, Iaºi, Polirom, 2001. Az 1956-os forradalom által beindított folyamatok nemzetiségpolitikai vonatkozásait részletesen ismerteti Szesztay Ádám: Nemzetiségi kérdés a Kárpát-medencében 19561962. Budapest, MTA Kisebbségkutató Intézet Gondolat Kiadói Kör, 2003, valamint Lipcsey Ildikó: Magyar-román kapcsolatok 19561958. Dokumentumok. Budapest, Paulus-Publishing Bt. Nagy Imre Alapítvány, 2004. Az 1956 utáni változásokat szovjet-román-magyar viszonylatban elemzi Baráth Magdolna: Két szovjet diplomáciai irat a magyar-román kapcsolatról. Múltunk, 2003. 3. sz., 211258. p. Az 1956-os forradalom romániai hatásairól szóló irodalmat lásd a mellékelt bibliográfiában.
tanácsadók és szakértõk jelenlétét.4Érzelmeiket nem elsõsorban ideológiai, hanem
sokkal inkább államépítési szempontok táplálták. Miután 1952-ben Gheorghiu-Dej minden lehetséges riválisát eltávolította a párt élérõl, elindította annak a hatalmi rendszernek az intézményesülését, amelyet elsõ éveiben kizárólag a nyers terror logikája irányított. Ezzel elindíthatta – egyelõre ideológiai töltet nélkül – azt a saját államépítést is, amely Romániának a szovjet rendszeren belüli legszélesebb autonómiát biztosította volna.
Az új kurzusnak megfelelõ nemzetközi hátteret biztosított 1955 nyarán a szovjet-jugoszláv konfliktus viszonylagos rendezése, a genfi nagyhatalmi értekezlet, valamint az 1955 decemberében elnyert tagságról folytatott tárgyalások Románia és az ENSZ országai között.5A sikertelen kimenetelû,
ám nagy visszhangot kiváltó genfi tanácskozást követõen az RMP elsõ titkára konkrét lépést is tett a túlzott szovjet befolyástól való szabadulás érdekében: Nyikita Hruscsovtól a szovjet csapatok Romániából való kivo-nását kérte, arra hivatkozva, hogy az Ausztriával május 15-én aláírt békeszerzõdés eredményeként érvényüket vesztették azok a jogi és straté-giai megfontolások, amelyek a romániai katonai jelenlétet indokolták. Azaz nincs már szükség arra, hogy fenntartsák a logisztikai vonalat Ausztria felé, ahol immár megszûnik a szovjet katonai jelenlét.6 A kezdeményezés
az RMP Politikai Bizottsága által hozott formális határozat nyomán szüle-tett meg. Annak ellenére, hogy Hruscsov politikai sértésnek vette a kivonulás kérelmezését, néhány hónappal késõbb a legfelsõbb szovjet vezetés megváltoztatta álláspontját.7 Az 1955. november 7-i ünnepség
alkalmával Hruscsov közölte Gheorghiu-Dej-zsel és Bodnãraº honvédelmi miniszterrel, hogy egy szélesebb nemzetközi enyhülési stratégia keretében beleegyezik a szovjet csapatok kivonásába.8
Gheorghiu-Dej szándéka szerint az „új kurzus” nem járhatott volna semmilyen hátrányos következménnyel a román kommunista rendszer ideológiai alapjaira nézve. A legitimációt megerõsítette volna a politikai és társadalmi elnyomás látszólagos enyhülése, valamint az értelmiségnek nyújtott óvatos engedmények sora. Ennek egyik elsõ jeleként 1955 folyamán rehabilitálták a Román Akadémi-ából 1948-ban kizárt több tucatnyi tagot, ami arra engedhetett következtetni, hogy az új rendszer immár nem megsemmisíteni, hanem saját szabályai szerint
4 Gheorghiu-Dej kabinetfõnökének visszaemlékezései: Paul Sfectu: 13 ani în anticamera lui Dej. Bucureºti, Ed. Fundaþiei Culturale Române, 2000, 6770. p.
5 A folyamatot elemzi Ghiþã Ionescu: Communism în Romania, 19441962. London, Oxford University Press, 1964; erõsen szubjektív, de jól informált Pavel Þugui: Istoria ºi limba românã în vremea lui Gheorghiu-Dej. Memoriile unui fost ºef de Secþie a CC al PMR. Bucureºti, Ed. Ion Cristoiu, 1999. Más szemszögbõl Tóth Sándor: Dicsõséges kudarcaink a diktatúra éveiben. Gaál Gábor sorsa és utóélete Romániában, 19461986. Budapest, Balassi, 1997.
6 A szovjet csapatok visszavonására irányuló román kérésrõl Ioan Scurtu (szerk.): România. Retragerea trupelor sovietice 1958. Bucureºti, Editura didacticã ºi pedagogicã, 1996, 43. p.
7 Ny. Sz. Hruscsov visszaemlékezései: Remembers. The last Testament. Vol. 1, Boston, Brown Co., 1974, 227229. p. 8 Scurtu (szerk.): România, i. m. 44. p.
integrálni kívánja a döntõen kommunista- és oroszellenes, polgári származású régi román értelmiséget.9
Az ideológiai enyhüléssel párhuzamosan a rendvédelmi szervek szigora is mérséklõdni látszott. Az 1955-ben és 1956-ban foganatosított politikai indíttatású letartóztatások számából kiderül, hogy a diktatúra belsõ logikájában egyfajta irányváltás történt: a Belügyminisztérium adatai szerint az említett két évben a letartóztatások száma nem haladta meg az átlagosan havi kétszázat.10 Annak
ellenére, hogy az õrizetbe vett, majd szabadlábra helyezett polgárok száma ennél lényegesen magasabb lehetett, Románia 1956-ban az egész 1948–1961/62 közötti idõszak „legenyhébb” pillanatát élte. 1955-ben megszüntették az 1950-ben beveze-tett úgynevezett „adminisztratív büntetést” (pedeapsã administrativã), amely lehetõvé tette, hogy bármiféle büntetõeljárás és ítélet nélkül 1-tõl 5 évig terjedõ idõtartamra börtönbe vagy kényszermunkatáborba zárják a feltételezett ellenséges elemeket (1950–1954 között több mint 22 ezer személyt tartottak így fogva).11
1956-ig hazatérhetett az a tízezer család is (összesen 44 ezer személy), akiket 1951 júniusában deportáltak a Bukaresttõl keletre fekvõ, többnyire lakatlan bãrãgani pusztába.12
A kommunista rendszer mûködésének szempontjából döntõnek bizonyult az állambiztonság belsõ átszervezése 1956 elején, amikor a Belügyminisztérium több ezer tisztet és altisztet bocsátott el.13 A március 14-én kiadott 1956/15. sz.
utasítással nekilátott a „civil” hírszerzõi hálózat megtisztításához is.14A hálózatból
eltávolították (dekonspirálták) a párttagokat, valamint az „inaktív” és a „kettõs” ügynököket (1. sz. irat).
Az erõszakszervek átszervezése, a hálózatok ideiglenes meggyengülése (1956 elsõ felében informátorainak közel felét dekonspirálta a Securitate) annak az általános bizonytalanságnak és kapkodásnak volt a jele, amellyel a román pártvezetés reagált a külsõ kihívásra: a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszu-sának üzenetére, amit Hruscsov közvetített a kommunista világ vezetõinek a február 24-rõl 25-re virradó éjszakán a sztálini kultuszról felolvasott „titkos” jelentésében. Mivel addig Gheorghiu-Dej és bizalmasai teljes mértékben azonosul-tak a sztálini vezetési stílussal, Hruscsov nagyhatású beszéde megdöbbentette a Moszkvában tartózkodó román delegációt. Gheorghiu-Dej nem leplezte zavarát, és
9 Lásd Andi Mihalache kitûnõ elemzését a román historiográfiai diskurzusban indult változásoktól: Istorie ºi practici discursive în România democrat-popularã. Bucureºti, Albatros, 2003.
10 Arhiva Consiliului Naþional pentru Studierea Arhivelor Securitãþii (ACNSAS), fond Documentar, dos. 53, vol. 1.
11 ACNSAS, fond Documentar, dos. 53, vol. 21, 7679. f.
12 Az 19491954 közötti politikai, társadalmi és etnikai indíttatású deportálásokról lásd Smaranda Vultur tanulmányát in Ruxandra Cesereanu (szerk.): Comunism ºi represiune în România. Istoria tematicã a unui fratricid naþional. Iaºi, Polirom, 2006, 135152. p.
13 A Securitate átalakításáról lásd Dennis Deletant tanulmányát in K. Persak e L. Kaminski (eds): A handbook of the communist security apparatus in East Central Europe 19441989. Warsaw, Institute of National Remembrance, 2005, 285328. p.
14 A román BM ötvenes évekbeli utasításait 1969-ben megsemmisítették. Tartalmukra utalásokat találunk a Securitate által az operatív munka kiértékelésére összehívott gyûlésekrõl készült jegyzõkönyvekben. A 60/1955. sz. utasításról lásd például ACNSAS, fond Documentar, dos. 103, 182. f.
Bukarestbe visszatérve majdnem egy hónapig késleltette a dokumentum megvita-tását. Amikor végre rászánta magát, ravasz ködösítéssel operált. Az RMP KV március 23–25-i plenáris ülésén, majd ezt követõen a fõvárosi Floreasca sportcsar-nokban összehívott pártaktíván a hruscsovi beszédnek csupán egy átdolgozott (és megszelídített) változatát olvasta fel, hangoztatva, hogy az nem vonatkozik a román pártra, mivel ott a „Pauker–Luca–Georgescu-féle frakciós csoportosulás” 1952-es leleplezése óta sikeres harcot folytatnak a „személyi kultusz” ellen.15
Másként reagált a moszkvai kihívásra a román delegáció két másik tagja, Iosif Chiºinevschi KV propagandatitkár és Miron Constantinescu PB-tag, 1949–1955 között az Állami Tervbizottság elnöke. Az utóbbi a Politikai Bizottság áprilisi ülésein követelte a román párt belsõ megújulását, a megkésett reformok elindítását és az elkövetett „hibák” miatti önvizsgálatot (4., 5., 6. sz. irat).16A két tekintélyes
pártvezetõ példa nélküli (és a nyilvánosság teljes kizárása mellett zajló) konflik-tushelyzetet idézett elõ a román kommunista rendszer történetében. A többi PB-tag kiállása Gheorghiu-Dej mellett kétségkívül megerõsítette az elsõ titkár legitimitását, de nem eredményezte a hatalom kritikusaivá lett politikusok azonnali kiszorítását a pártvezetésbõl. Constantinescut és Chiºinevschit – akiknek az 1957 júliusában mégiscsak bekövetkezõ kizárása a hatalomból valószínûleg már ezekben a napokban eldõlt – egyszerû megrovással büntették, és ugyanakkor elérték, hogy a Politbüró ismét napirendjére tûzze a szovjet csapatoknak az országból való kivonását. A XX. kongresszus anyagait országszerte május és június folyamán vitatták meg. Július 3-án a Scânteia is közölte az SZKP KB által kibocsátott, a személyi kultuszt elítélõ határozatot.17Tartományi Pártkollégiumok
szintjén már áprilisban (pl.) kivizsgálást indítottak a belügyi szervek tevékenysé-gérõl, és fényt derítettek néhány látványos túlkapásra (11.-12. sz. irat). A Magyar Autonóm Tartományban több kompromittált állambiztonsági tisztet bocsátottak el vagy részesítettek megrovásban. A helyi pártvezetõség arra tett kísérletet, hogy a BM munkáját az RMP szerveinek ellenõrzése alá rendelje.
Az 1956 tavaszi részleges ideológiai engedmények nem csak a szovjet elvárá-sokra, hanem a román értelmiség közhangulatára is igyekeztek választ adni. Az Írószövetség központi lapja, a Gazeta literarã hetilap április 12-i számában interjút közölt Alexandru Jar íróval, amelyben – a román sajtó számára szokatlanul nyílt formában – súlyos kritika fogalmazódott meg a személyi kultusszal és a proletkult által kényszerített ideológiai megkötésekkel kapcsolatban.18A tehetségtelen
sztá-linistának tartott Jar jó viszonyban volt Leonte Rãutuval, az RMP KV Agitációs és Propaganda Osztálya befolyásos vezetõjével, aki valószínûleg Gheorghiu-Dej csapdájába esett. Egy hónappal késõbb Jart felkérték téziseinek kifejtésére az
15 Deletant: Teroarea, i. m. 195. p. Lásd még Ioana Boca: 1956 un an de rupturã. România între internaþionalismul proletar ºi stalinismul antisovietic. Bucureºti, Fundaþia Academia Civicã, 2001. 2021. p.
16 Tismãneanu: Stalinism, i. m. 142143. p.
17 Alina TudorDan Cãtãnuº: O destalinizare ratatã. Culisele cazului Miron Constantinescu Iosif Chiºinevschi (19561961). Bucureºti, Elion, 2001, 3537. p.
értelmiség számára összehívott pártaktíva gyûlésen. Gheorghiu-Dej, Constanti-nescu és Rãutu jelenlétében Jar a korábbinál is súlyosabb kritikával illette a pártvezetést: kárhoztatta azt a „kettõs életet”, amelyet az ideológiai merevség kényszerített a szocializmus eszméje iránt leghûségesebb értelmiségiekre is. A kihívásra határozottan reagált a pártvezetés, arra számítva, hogy a román értelmiség nem áll ki a korábban sztálinista, zsidó származású író védelmében. Május 15-én Jart kizárták a pártból és írószövetségi tagságát is törölték; az írószövetségi pártszervezet ülésének jegyzõkönyve szerint csak két kollégája szólalt fel védelmében – jellemzõen nem román származásúak: Marosi Péter és Majtényi Erik – akik azonban a szavazás pillanatában a súlyos szankciókkal való fenyegetések hatására mindent visszavontak, és megszavazták az elítélõ indítványt.19
A Jar-ügy egy hónappal késleltette a májusra tervezett elsõ Írókongresszust, amit június 18–23. között rendeztek Bukarestben, a dogmatizmus jegyében. Míg áprilisban éles politikai viták tarkították a csehszlovák írók kongresszusát, és teljes véleményszabadság jellemezte a budapesti Petõfi Kör vitáit, a bukaresti találkozó „tényszerûen demonstrálta a román értelmiségiek egymás iránti szolidaritásra való képtelenségét a XX. kongresszus által kiváltott új helyzetben”.20A liberalizáció
inkább egyfajta „kiegyezést” eredményezett az ötvenes években mellõzött vagy üldözött antikommunista/konzervatív/jobboldali román értelmiséggel. Már 1955. februárjában létrehozták a KB Tudományos és Mûvelõdési Osztályát. Az Agitációs és Propaganda Osztállyal párhuzamosan mûködõ struktúrát egy fiatal „nemzet-építõ” káder, Pavel Þugui vezette,21 akinek kimondatlan célja az volt, hogy
kiszorítsa a kulturális élet irányításából Mihai Roller párttörténészt és (jórészt zsidó származású) munkatársait. 1955 nyarán Roller már kegyvesztetté vált, és ezzel párhuzamosan a Román Akadémia visszavette soraiba több 1948-ban elbocsátott konzervatív beállítottságú tagját, köztük prominens történészeket és társadalomtudósokat.22 A „kiegyezés” nem csak „nemzeti” formát, hanem új
legitimációs keretet is adott a román kommunista rendszernek. 1956 folyamán több, korábban nacionalistaként megbélyegzett írót (pl. Octavian Goga, Tudor Arghezi, Liviu Rebreanu) hivatalosan is rehabilitáltak, és betiltott mûveiket „visszaengedték” a szellemi életbe.
Még élénkebb visszhangja volt a román lakosság körében Tito moszkvai, majd bukaresti látogatásának (június 23–26.), amit a közel száz áldozatot követelõ poznani munkásfelkelés követett.23Tito ünnepélyes fogadtatása, amely a korábban
évekig átfogó gyûlöletkampánynak kitett jugoszláv kormánnyal való megbékélést szentesítette, egyben súlyos szégyenforrás volt a Gheorghiu-Dej-féle vezetés számára, mivel implicit módon arra kényszerült, hogy beismerje korábbi hibáit.
19 Uõ. 66. p. 20 Uõ. 6869. p.
21 Helyettese a Ceauºescu-rendszer kultúrpolitikájában fontos szerepet betöltõ Paul Nicolescu-Mizil volt. 22 Mihalache: Istorie, i. m. 7677. p.; A kultúrharcról egy résztvevõ szempontjából lásd Þugui: Istoria, i. m. 759. p. 23 TudorCãtãnuº: O destalinizare ratatã. i. m. 45. p.
Tito szimbolikus diadala Hruscsov és Gheorghiu-Dej felett a román lakosság politikailag öntudatos rétegeiben azt a reményt éltette, hogy Romániában is lehetséges lenne egy „másfajta” szocializmus építése.
1956 nyarán azonban a régi/új vezetésnek nemcsak a Szovjetunióból jövõ politikai-ideológiai kihívással kellett szembenéznie, hanem azokkal a gazdasági eredetû nehézségekkel – elsõsorban a krónikus jellegû élelmezési válsággal, – amelyek évek óta rányomták bélyegüket a mindennapokra. Az RMP tartományi elsõ titkárai, akiket a néptanácselnökökkel és gazdasági szakértõkkel együtt hívtak egybe a PB július 31-i, a lakosság élelmiszerellátásáról tartott ülésére, súlyos vádak sorozatával illették a központot.24A Temesvár tartományi néptanács kereskedelmi
osztályának vezetõje például azzal indította a beszámolóját, hogy mióta 1955-ben megszüntették a kenyérjegyet, „a kenyér ára 98%-kal emelkedett, míg a bérek változatlanok maradtak”.25A privilegizált réteghez sorolt vasutasok azt
panaszol-ták, hogy míg a harmincas évek végén egy 5-8.000 lejes átlagfizetésbõl 8-9 pár cipõt lehetett vásárolni, addig 1956-ban egy pár cipõ már 400 lejbe került, miközben a fizetés 600 lejre csökkent. A dél-erdélyi ipari központ, Vajdahunyad elsõ titkára – egy olyan városé, amelynek lakossága 1948–1956 között megdup-lázódott – kifogásolta, hogy több mint egy hónapja hiánycikk a kenyér, és húst sem forgalmaznak az év elejétõl, pedig az exportra szánt ipari termékek tartományi kvótáit rendszeresen átadták Bukarestnek. Az egykor prosperáló Nagyváradon elõfordult, hogy 5 napon keresztül nem lehetett kenyérhez jutni.261956 nyarán,
a szovjet tömb többi országához hasonlóan, az elnyomás enyhülése Romániában is a politikai, gazdasági és kulturális dilemmák olyan tömkelegének felszínre kerülését eredményezte, amelyek aggodalommal töltötték el az önálló identitással nem bíró vezetõket.
A nemzetiségi kérdés és Magyarország új szerepe
Sztálin halála után a román és a magyar kommunista rendszer fejlõdését erõsen meghatározta a nemzeti múlthoz és az alternatív eszmerendszerekhez való viszony, az, hogy mennyire voltak képesek kialakítani és/vagy elfogadni egy korlátozott pluralizmust. Magyarországon 1956 elsõ közvetett elõfeltétele a Nagy Imre-kor-mány programjának nyilvánosságra hozatala volt 1953 júliusában, amivel kezdetét vette a Magyar Dolgozók Pártjának „belsõ” forradalma. A korábbi (téves) politikai álláspontok és gazdasági irányzatok gyors revideálása és a kikényszerített monolitizmus felbomlása, amit az 1955-ös visszarendezési kísérlet sem volt képes megállítani.27Mindennek kül- és szomszédságpolitikai vonatkozásai is voltak, fõleg
1954 második felétõl kezdõdõen, mikor a Nagy Imre-kormány feladta a szomszédos
24 Arhivele Naþionale Istorice Centrale (ANIC), fond CC PCR, Cancelarie, dos. 83/1956, 2160. f. 25 Uo. 15. f.
26 Uo. 5560. f.
27 A Nagy Imre-kormány tevékenységérõl és a magyarországi belpolitikáról Ranier M. János: Nagy Imre. Politikai életrajz (18961958), 2. kötet, II. Budapest, 1956-os Intézet, 1999.
országok belügyeibe való be nem avatkozásról szóló politikát, amelynek következ-ménye az volt, hogy 1948 után megszûnt minden intézkövetkez-ményes és informális kapcsolat a budapesti kormány és a határon túli magyar közösségek között.28Nagy
Imre levélben fordult Gheorghiu-Dej román miniszterelnökhöz, és találkozót javasolt a két ország kapcsolatainak „barátibbá” és szorosabbá tétele érdekében. A találkozót végül is elnapolták a magyar pártvezetésben dúló belharcok miatt.29
1956 tavaszán, ezúttal szovjet irányítással, új kezdeményezéssel állt elõ a magyar külpolitika: Budapest javaslatot tett az összes népi demokratikus ország felé az érvényben levõ szigorú utazási korlátozások megszüntetése érdekében. Rövid tárgyalásokat követõen Magyarország és Románia kétoldalú egyezményt kötött, melynek értelmében 1956. augusztus 15-tõl viszonylag szabadon, vízum, sõt útlevél nélkül is (érvényes személyi igazolvánnyal) utazhattak egymás országaiba a magyar és a román állampolgárok.30 Becslések szerint október 23-ig több ezer
magyar, illetve román állampolgár használta ki a megegyezés adta lehetõséget és látogatott át a szomszéd országba.
Magyarország „újrafelfedezése” felerõsítette a többség–kisebbség viszonyában, és elsõsorban az erdélyi magyar lakosság helyzetében már évek óta jelentkezõ válságjeleket. A román kommunista vezetés ugyanis teljesen más „ügyek” köré építette a posztsztálini ideológiát, mint a magyarországi. Már 1953 második felében világossá vált, hogy míg Budapesten a fõ kérdés a liberalizáció mértéke és az elkövetett hibákkal, bûnökkel való elszámolás, a bukaresti apparátusban a nyitás kérdése fel sem merül. Kivételt képezett az a szûk, de – elsõsorban az illegális mozgalomban való részvételének köszönhetõen – befolyásos magyar, magyar kultúrájú és szocializációjú, zsidó származású elit, amely már 1953 óta egyértelmûen figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket: a budapesti rádiót hallgatta, a magyar lapokat forgatta (elsõsorban a Szabad Nép-et és az
Irodalmi Újság-ot), és 1956-ban, amikor közel tíz év bezártság után újra
lehetsé-gessé vált Magyarországra utazni, gyakorlatilag a Nagy Imre vezette reformvonal által kapcsolódott be a magyar közéletbe. A néhány tucatra becsülhetõ romániai magyar káder, lapszerkesztõ, egyetemi és fõiskolai oktató és diák (még) nem a szocializmusból, hanem a román rendszer fantáziátlan merevségébõl akart kilépni. Ugyanakkor válságba került nem csak a politikai integráció tétele Románián belül, hanem a kommunista nemzetiségpolitika másik alappillére is, vagyis az erdélyi magyarság „híd”-szerepe a két baráti/testvéri ország között. 1956 körül már egyetlen romániai magyar sem tagadhatta, hogy Magyarország több mint egyszerû testvéri ország, amellyel csak a közös határok miatt kell jószomszédi viszonyt ápolni, hanem egyre inkább vágyott és idealizált ország lett.
28 Az 1956 elõtti magyarromán kapcsolatokról bõvebben lásd: Vasfüggöny Keleten. Iratok a magyarromán kapcsolatokról 19481955. (Az iratokat gyûjtötte, szerkesztette, a bevezetõ tanulmányt és a jegyzeteket írta: Fülöp Mihály Vincze Gábor). Debrecen, 2006. (Megjelenés elõtt.)
29 Szovjet iratok Magyarországról 19531956. Szerkesztette Baráth Magdolna. Budapest Napvilág Kiadó, 2002, 235. p.
A nemzetiségi elit „reorientációjában” nagy szerepet játszott a román kommu-nista apparátusban végbement szemléletváltás is. A Magyar Autonóm Tartomány létrehozásával (1952. július) és a Magyar Népi Szövetség megszüntetésével (1953. január) a bukaresti kormány lokalizálni, illetve alacsonyabb kormányzati szintre akarta terelni a nemzetiségi kérdés kezelését. Az 1953–1956 közötti években több hátrányos oktatáspolitikai döntés és rendelet született: a magyar szakiskolák háttérbe szorítása, a kolozsvári magyar mûszaki és mezõgazdasági oktatás megszüntetése,31a két kolozsvári egyetem, a Babeº és a Bolyai közötti
költségve-tési támogatás aránytalansága, a kétnyelvûség mellõzése az államigazgatásban a MAT-on kívül, de olykor a MAT-on belül is.32
1956 elején egy 11 tagú, a Központi Vezetõség felügyelete alá tartozó Nemzetiségi Bizottságot hoztak létre, de az 1959-ig fennálló, kizárólag konzultatív jellegû testület nem tudta hatékonyan kezelni a sokasodó konfliktusokat. 1956 nyarán–õszén nyilvánosságra kerültek a magyar értelmiség köreiben felgyülemlett politikai és „nemzeti” jellegû sérelmek. Ekkor formálódott az a kódolt érvrendszer, amelynek legjobb példája a „magyar progresszív hagyományok” (értsd: az erdélyi
magyar kulturális értékek) ápolásának szükségességérõl szóló tétel33 (14., 57., 58. sz. irat). A román központi hatalommal szemben egyre bátrabban fellépõ magyar
kulturális elit korántsem volt egységes: a belsõ kohéziót nem csak a már ismert viszontagságok akadályozták meg (a Kolozsvár/Marosvásárhely közötti elitek politikai ellentéte), hanem más, „strukturális” jellegû problémák. A legszembetû-nõbb a harmincas években született, a diktatúra éveiben iskolázott generáció hirtelen szembefordulása a szocializmus korabeli modelljével a magyar forradalom idején. Sokak számára egy-egy magyarországi tartózkodás, vagy az egyszerû rádióhallgatás a forradalom alatt valódi politikai reszocializációhoz is vezethe-tett.34 De 1956 szeptemberében–októberében a hatalomban résztvevõ erdélyi
magyar elit is olyan meglepõ egységgel lépett fel partikuláris, kimondottan magyar „ügyekben” (Bolyai Egyetem elsorvasztása, Magyar Autonóm Tartomány gettó-vagy kirakatjellege, oktatási hálózat fenntartása, új magyar nyelvû folyóiratok, mûemlékek védelme), hogy a Kolozsváron többször is megforduló Miron
31 A magyar nyelvû mérnökképzést 1954-ben szüntették meg, míg az Agronómia magyar tagozatán 1955 õszén szüneteltették a felvételit, de a tiltakozások hatására 1956 õszén ismét lehetett felvételizni. A magyar nyelvû agrármérnök-képzés 1959-ben szûnt meg.
32 Lásd a Tóth Sándor vezette munkacsoport által összeállított jelentést: A magyar értelmiségi körökben jelentkezõ burzsoá-nacionalista befolyások elleni harc néhány problémája (A kolozsvári Bolyai Tudományegye-tem R.M.P. alapszervezete bürójának megbízásából készült jelentés 1954. december1955. március.). Teleki László Alapítvány Kézirattára, K-2442/92. A román hatóságok oktatáspolitikájának változását az ötvenes években Vincze Gábor dolgozta fel: Változás a Román Munkáspárt magyarságpolitikájában: a kolozsvári magyar nyelvû felsõoktatás felmorzsolása (19501959). Korunk, 1997. 4. sz. 7082. p.
33 Az erdélyi magyar kulturális elit mozgásterérõl az ötvenes években lásd Gagyi József és Boér Hunor esettanulmányát a Magyar Autonóm Tartományi múzeumigazgatók túlélési stratégiáiról: Ideológusok és szakemberek. A Magyar Autonóm Tartomány Múzeumai. Bárdi N. (szerk.): Autonóm magyarok? Székelyföld változása az ötvenes években. Csíkszereda, Pro-Print, 2005, 508571. p.
34 Ilyen volt például Dávid Gyula, Lakó Elemér és Varró János esete, akik egyhónapos tanulmányúton tartózkodtak Budapesten 1956. szeptemberében, illetve Jancsó Elemér irodalomtörténet professzoré, aki a forradalom napjaiban is a magyar fõvárosban tartózkodott (1956-os Intézet, Budapest, Oral History Archive továbbiakban OHA, 481/1992 sz. interjú Csehiné Papp Sára, 95128. p.).
Constantinescu által vezetett „tûzoltóbrigád” kudarcot vallott, és a magyar értelmiség lázadása nehéz külpolitikai konjunktúrában jelentõs, bár elsõsorban szimbolikus engedményekre késztette az RMP Központi Vezetõségét (lásd 17., 27.
sz. irat). Ilyen volt a Korunk újraindítása és a Napsugár címû gyermeklap
engedélyezése Kolozsváron, valamint az Oktatási Minisztérium keretében szerve-zendõ nemzetiségek tanügyével foglalkozó igazgatóság (22. sz. irat).
Ekkor azonban Magyarországon már alig létezett a nyilvánosságot szabályozó központi cenzúra. Az úgynevezett Pándi-ügy jól tükrözte a magyar–román kapcsolatok radikális átalakulását 1956 kora õszén. Pándi Pál, a Szabad Nép vezetõ munkatársa 1956. júliusában érkezett Romániába, többhetes hivatalos útra. Az elkerülhetetlen néhány napos bukaresti tartózkodás után Pándi közel egy hónapot töltött el a MAT-ban és Kolozsváron, ahol alkalma nyílt találkozni magyar értelmiségiekkel (pl. Sütõ Andrással, Tóth Sándorral, Földes Lászlóval), akiktõl friss információkat szerzett az erdélyi magyarok sérelmeirõl.35 Úti élményeit és
megjegyzéseit a Közös dolgainkról címû cikkben foglalta össze, amely a Szabad
Nép szeptember 9-i számában jelent meg.36 A cikk udvarias hangvételû volt, de
egyértelmû kritikákat fogalmazott meg a román nemzetiségi politikát illetõen, ami valósággal sokkolta a bukaresti pártvezetõket. Az inkriminált Szabad Nép-számot visszavonták a romániai terjesztésbõl, és a magyar nagykövetség sajtóattaséját behívatták a román külügyminisztériumba (19. sz. irat). A Scânteia nagyhatalmú fõszerkesztõje, Sorin Toma37is sérelmezte Pándi kollégája utazásának provokatív
céljait, mivel annak ellenére, hogy a lap vendégeként látogatta végig Erdélyt és a MAT-ot, „csak a negatív aspektusok érdekelték”.38A magyar diplomácia azonnal
felhívta a figyelmet arra, hogy Pándi cikke megsértette a belügyekbe való be nem avatkozás elvét, és utasításba adta a bukaresti nagykövetnek, Keleti Ferencnek, hogy hivatalosan kérjen bocsánatot a Központi Vezetõségtõl, és magyarázza el azt az egyszerû igazságot, hogy a pártvezetést – Romániában felfoghatatlan módon – a szerkesztõség nem értesítette a szöveg közlésérõl. A két ország közötti feszültség nem kerülte el a Szovjetunió figyelmét sem. 1956. október 17-én két szovjet diplomata érdeklõdött a magyar külügyminisztérium egyik magas rangú hivatalnokáról, hogy miért hallgat a párt Erdély kérdésében. Jelentéseket kértek a pártban és a lakosság körében tapasztalható hangulatról, és hozzátették: a Szovjetunió azt óhajtja, hogy a kérdést tanulmányozzák „tudományos alapon”, beidézve mindkét ország történészeit.39
35 Pándi látogatásáról lásd Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy. Korall, 2004. 4. sz. 121123. p.
36 Pándi cikkét közli Lipcsey: Magyarromán kapcsolatok 19561958, i. m. 8895. p.
37 Sorin Toma, illegális múltú aktivista Ana Pauker személyi titkárának, Ana Tomának volt az elsõ férje (Ana Toma második férje a Securitatét irányító Gheorghe Pintilie tábornok volt). A házasodási stratégiák már Ceauºescu hatalomra kerülése elõtt is nagy szerepet játszottak a román kommunista párt belsõ életében. 38 Magyar Országos Levéltár (MOL), KÜM TÜK iratok, Románia 19451964, XIX-J-1-j-001147/7. 16. doboz.
Bukarest, 1956. október 9.
A megváltozott közhangulat, a Lengyelországból és Magyarországról érkezõ hírek természetesen nyílt(abb) akciókra késztették az erdélyi „ellenzékieket”, vagyis azokat, akik társadalmi származásuk és/vagy politikai, illetve vallási meggyõzõdésük miatt üldözöttek vagy mellõzöttek voltak 1945 vagy 1948 óta. Tipikusnak mondható a Dobai István által 1957-ben szerkesztett Erdély kettéosztását javasoló ún. ENSZ-memorandum perében elítélt Varga László esete. Az Abrudbányára számûzött református lelkész így emlékezett vissza az 1956 nyarán eluralkodó felszabadult hangulatra: „Jöttek az ilyen üzenetek, hogy: megy valaki Debrecenbe, van valami küldeni való? Akkor az illetõ esetleg átadott egy levelet. Nem is tudta, hogy ki megy Debrecenbe, de átadta a levelet, megérkezett Debrecenbe”.40 1956. szeptember 4-én, a kétoldalú szerzõdésnek
köszönhetõen, Varga is Magyarországra utazhatott. Dobai István jogász azzal a feladattal bízta meg, hogy kéthónaposra tervezett budapesti útja során vegye fel a kapcsolatot néhány prominens népi értelmiségivel, mint például Németh László íróval és Ravasz László református püspökkel, és „kérje ki véleményüket Erdély jövõjérõl”.41Németh volt az egyetlen személy, akivel sikerült kapcsolatba
kerülnie október 23-a elõtt, ám a találkozás a nagy íróval csalódást okozott. Németh azt remélte, „hogy a most felerõsödõ magyarság és magyar állam és magyar nemzet annyira meg tud erõsödni, hogy a határokon túli magyarokra is ki tudja terjeszteni a védelmét”, és kijelentette: a harmincas évek óta meggyõzõdése, hogy az egyetlen lehetõség az etnikai konfliktus feloldására Erdély kettéosztása és a lakosságcsere.42 A forradalom hektikus napjaiban
Vargának sikerült felvennie a kapcsolatot Kodolányi Jánossal és Tamási Áronnal, akik kifejezték maximális támogatásukat a Dobai által tervezett, az ENSZ-hez benyújtandó Erdély-memorandumot illetõen, de kerülték az ügy melletti nyil-vános kiállást; megkereste Bibó Istvánt is, aki elutasította a felvetést azzal az indoklással, hogy az erdélyi kérdés nem szerepel az új politikai berendezkedés prioritásai között.43 Vargának november 3-án még útlevelének lejárta elõtt
sikerült elhagynia a magyar fõvárost a román nagykövetség által biztosított autóbusszal: a két bõrönd, amelyet magával vitt, tele volt a felkelés elsõ tíz napjában megjelent szórólapokkal és újságokkal. Visszatérve szülõvárosába, azonnal naplóírásba kezdett, hogy rögzítse az elõzõ két hónapban átélt élményeket. A naplót és az újságokat a Securitate lefoglalta az 1957. március 27-i letartóztatása alkalmával tartott házkutatás során, és a hazaárulási bûncselekmény bizonyítékait tartalmazó iratcsomóhoz csatolta.44
40 OHA, 476/1992 481/1992 sz. Interjú Varga László, 50. p. 41 Uo. 52. p.
42 Uo. 53. p.
43 OHA, 126/1957 sz. interjú Dobai István, 802805. p. 44 OHA, 476/1992 sz. interjú Varga László, 5562. p.
A forradalom napjai: tömegmegmozdulások és rendvédelmi intézkedések
1956. október 23-án a romániai lakosság, elsõsorban a rádiónak köszönhetõen, néhány órán belül értesült a budapesti tüntetésekrõl, majd a forradalom kitöré-sérõl. Minden hatalmi erõfeszítés ellenére a hirtelen „ellenségessé” vált rádióadá-sok hallhatóak voltak egész Romániában: az erdélyi magyarok túlnyomó többsége a Kossuth Rádiót, míg a románság a nyugati rádiókat (Szabad Európa, Amerika Hangja), vagy a Bukarestben is fogható újvidéki területi stúdió román nyelvû mûsorát hallgatta. Az elsõ tiltakozó megmozdulásokra a kolozsvári „Ion Andreescu” Képzõmûvészeti Fõiskolán került sor, ahol éppen a diákok nyomásá-nak engedve, október 24-ére hívták össze az Ifjúmunkás Szövetség (IMSZ) mellett mûködõ új diákszövetség választási közgyûlését (32., 33. sz. irat). A diákszövetségek létrehozását még 1956. júniusában indítványozta az RMP Politikai Bizottsága a prágai Világifjúsági Találkozó hatására, és „a fõiskolai hallgatók körében folyó politikai nevelõmunka” megjavításának érdekében.45 A megváltozott légkörben
azonban az „alulról felfelé” építkezõ, a korábbinál demokratikusabb, alakuló képviseletek programjába politikai követelések is bekerültek, és „legális” keretek adódtak ezek megfogalmazására. Így fordulhatott elõ, hogy az új diákszövetség alakuló ülésére a húsz „elõre számított” diák helyett több százan jelentek meg és a találkozó tiltakozó megmozdulássá alakult át, amelynek végén a hallgatók 5 pontos dokumentumot adtak át a rektori hivatalban. Ebben kérték az egyetemi autonómia megvalósítását, a hallgatói egyesület kapcsolatainak szorosra fûzését nemcsak a kelet-, hanem a nyugat-európai hasonló egyesületekkel, illetve az egyetemi felvételi vizsgákon alkalmazott diszkrimináció megszüntetését az „egész-ségtelen” származású társadalmi osztályokba tartozó fiatalokkal szemben.46
Ugyanazon a napon a Bolyai Egyetem diákja, Várhegyi István a megválasztott 16 tagú diákszövetség vezetõinek megbízásából elkészítette az új szervezet program-tervezetét. A végleges szöveg megfogalmazásához Koczka György, Kelemen Kálmán, Nagy Benedek és Páskándi Géza nyújtott segítséget Várhegyinek. Az iratot november 12-én terjesztette a diákszövetség vezetõsége elé. Az eredeti szöveget néhány nappal késõbb foglalta le az állambiztonság a letartóztatott diákok lakhelyén tartott házkutatás során. Páskándi visszaemlékezése szerint nemzetiségi és politikai követeléseket fogalmaztak meg a magyar diákok: közvetlen kapcsolat a külfölddel, az egyetemek autonómiáját biztosító tanügyi reform, szabad óraláto-gatás, új, igazságosabb ösztöndíjrendszer, a népi kollégiumok újbóli felállítása az erdélyi magyar népi kultúra megõrzése érdekében.47
45 Elõre, 1956. június 23.
46 Az októberi 24-i gyûlésrõl lásd Tófalvi Zoltán, Az 56-os forradalom visszhangja Romániában, Erdélyben. In: Századok, 1998. /5. sz., 9891018. p.; Páskándiné Sebõk Anna: Kolozsvári perek 1956, Budapest, Hamvas Béla Intézet, 2001; Adrian Pop, Dávid Gyula: 1956 Erdélyben és ami következett. In: Korunk, 1996./ 10. sz., 3040. p.; Gál Mária:, Erdély 56: Mítosz vagy történelem? Beszélgetés dr. Várhegyi Istvánnal. In: Szabadság, 1994. június 24.
Az október 24-i megmozdulás elfojtásához a Ion Andreescu rektora az állambiz-tonság segítségét kérte, amely körbevette az épületet és az összes jelenlevõ diákot igazoltatta. Másnap letartóztatták a gyûlés két fõszervezõjét, Balázs Imrét és Tirnovan Vid Arisztidet, akik néhány nappal korábban tértek vissza magyarországi látogatásukról. Október 26-án megjelent a Diákszövetség városi Szervezõ Bizott-ságának közleménye, amelyben elítélték a két nappal korábbi diákgyûlésen történteket. „A Képzõmûvészeti Intézetben [...] néhány zavart keltõ és zavaros fejû elem társai jóhiszemûségével visszaélve gyûlést kezdeményezett azzal az ürüggyel, hogy itt a diákságot érintõ kérdéseket tárgyalják meg. [...] Egyeseknek az a próbálkozása, hogy a diákság szervezetének megkerülésével, demagóg szónoklatokkal és fegyelmezetlen magatartással oldják meg a tanulmányi munka kérdéseit, csakis a nép ellenségeit, a nacionalista és soviniszta elemek mesterke-déseit szolgálja”.48 Balázs és Tirnovan ügyét december 12–13-án tárgyalta a
kolozsvári katonai törvényszék, és a két vádlottat „uszítás, nyílt lázítás” vádjával 7-7 év börtönbüntetésre ítélte.
A kolozsvári megmozdulások sikertelenségének oka egyrészt a diákok társa-dalmi elszigeteltsége, a város polgárainak elmaradt szolidaritása, másrészt a lappangó etnikai ellentétek, a román részrõl megnyilvánuló bizonytalanság és félelem minden magyar kezdeményezéssel szemben, és nem utolsó sorban a nemzetiségi ellentétek tudatos manipulálása az állambiztonság, a pártszervek és a Babeº Egyetem vezetése által. Így sikerült megakadályozni az október 27-ére tervezett, majd 28-ára halasztott közös magyar–román tüntetést (34., 110. sz. irat). A közös utcai megmozdulás ötlete minden valószínûséggel a Babeº diákjaitól érkezett. Tervük szerint a bolyaisták haladtak volna az élén, akik azonban provokációtól tartva az egyetemi kollégiumokat (bentlakásokat) járva igyekezték lebeszélni a magyar hallgatókat a tüntetésen való részvételrõl.
Noha a magyarországi állam- és pártapparátus összeomlása váratlanul érte a román vezetést, a bukaresti hatalom gyorsan és hatékonyan reagált a kialakult helyzetre. Gheorghe Gheorghiu-Dej, a RMP elsõ titkára, aki éppen Jugoszláviában tartózkodott, nem hozta elõre visszautazásának idõpontját.49 Október 28-ig a
Romániában foganatosítandó biztonsági intézkedések a Politikai Bizottságra hárultak, amely telefonon egyeztetett a távol lévõ Gheorghiu-Dej-zsel. A Politikai Bizottság már október 24-ére rendkívüli ülést hívott össze, amelyen elrendelték a hírzárlatot a szomszéd országot illetõen, a nyugati határ lezárását, valamint az olyan intézkedés elkerülését, ami ingerelhetné a magyar vagy a német lakosságot. Továbbá utasították a belügyi szerveket: „a letartóztatások terén tapintatot és politikai mérlegelést mutassanak, hogy értelmetlenül ne idegenítsék el a lakossá-got”.50 A Politikai Bizottság ugyanakkor teljhatalmú megbízottakat küldött ki a
határmenti, vegyes lakosságú és politikailag „érzékenyebbnek” tartott
tartomá-48 Igazság, 1956. október 27.
49 Dennis Deletant: Teroarea comunista în România. Gheorghiu-Dej ºi statul poliþienesc 19481965. Iaºi, Polirom, 2001. 206. p.
nyokba: Fazekas Jánost Marosvásárhelyre, a Magyar Autonóm Tartomány szék-helyére, Miron Constantinescut Kolozsvárra, és további magyar származású vezetõket Nagyváradra, Nagybányára és Temesvárra.51
A Magyar Autonóm Tartományban október 24-tõl a párt – döntõen magyar nemzetiségûekbõl álló – helyi apparátusa hadiállapotban élte át ezt az idõszakot. A Tartományi Bizottság gazdasági osztályának vezetõje, Kuti Elek szerint a KB-kiküldött Fazekas János Marosvásárhelyre érkezése október 25-én már egybe-esett a rendõri ellenõrzés megerõsítésével:
„Az ’56-os eseményeket ott éltem a pártnál. Jött Fazekas a Gheorghiu-Dej-zsel,52lent aludtak a székházban az én szobámban, mert féltek. Érdekes figura
volt az is, senki sem tudta, hogy végülis hogy van s mint van Magyarországon. Aztán kaptunk egy üzenetet, fogalmam sincs, kitõl, miért, azt mondta, hogy Kuti s Branis [László] ne féljenek, nem lesz semmi bajuk, nem akasztják fel õket. Volt egy olyan figura, hogy voltak akkor azok a diákmozgolódások valamennyire itt is. […]
(A rádiót hallgatták?)
Nem mi hallgattuk a rádiót, hanem volt egy ún. Sinteza53 szekció, Csiszér
Lajos, egy bányász volt ott és egy kicsi román, vagy hárman, õk hallgatták a rádiót [...] mi be voltunk mobilizálva a pártszékházba, behívtak a székházba egy reggel s haza sem engedtek. Otthon azt sem tudták, mi van. Otthon hallgatták a rádiót, hallották, mi van, sírtak, mi lesz velünk [...] franc, nem lett semmi, aludtunk a földön. Enni adtak a kantinban. Hozattak egy csomó puskát a kaszárnyából, hogy vigyázzunk a fõnökökre ha valami lesz.”54
A helyi politikai elit, kevés kivétellel, hatékonyan kezelte a forradalom hatásait, és figyelmen kívül hagyva minden etnikai alapú szolidaritási alkalmat, felvállalta azt a rendszer által rábízott feladatot, hogy biztosítsa a nyugalmat a MAT-ban. A hangulat feszült volt, különösen az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) ezer hallgatója körében. Az RMP Ellenõrzõ Bizottságának képviselõje 1957-es jelentése szerint a diákok 20%-a, 960-ból majdnem 200 „provokatív” módon viselkedett a forradalom alatt.55 A vizsgálatok során bûnösnek talált diákok
nagy részét 1958-ig eltávolították az intézménybõl, vagy visszavonták tanulmá-nyi ösztöndíjukat.
A helyzet kezelése érdekében a belügyi szervek által gyakorolt nyomást (nappali és éjszakai járõrözés, a stratégiai pontokon egyenruhában vagy civilben felsora-koztatott tisztek) a KV-kiküldött Fazekas János által koordinált politikai agitáció
51 A. Andreescu L. Nastasa A. Varga (szerk.): Minoritãþii etnoculturale. Mãrturii documentare. Maghiarii din România (19561968). Cluj-Napoca, CRDE, 2003. 184185. p.
52 Az információ pontatlan. Gheorghiu-Dej nem a forradalom napjaiban utazott Marosvásárhelyre, hanem december közepén, amikor részt vett a MAT-i pártkonferencián.
53 Románból átvett zsargon; magyarul összefoglalót jelent.
54 Gagyi József interjúja Kuti Elek közgazdásszal, 1956-ban a MAT-i pártbizottság gazdasági és tervezési osztályának vezetõjével (MAT oral history project, 33/2002). Az interjú szerkesztett változatát Gagyi József bocsátotta rendelkezésemre, amit ezúttal is köszönök.
55 ANDJM, fond 1134, dos. 175/1957, 240. f. Gál István, az RMP KV Ellenõrzõ Bizottság tagjának jelentése a MAT-ban folytatott ellenõrzésrõl.
kísérte. Fazekas a vele 1989 után készült interjúban egy rendkívül fontos esetet említett, amelyet nem erõsítenek meg a rendelkezésre álló írott források. Eszerint október 25-én Gheorghe Pintilie tábornok, a Securitate irányítója és Alexandru Drãghici állambiztonsági miniszter bizalmasa listát állított össze azokról a kolozsvári (kb. 800) és marosvásárhelyi (kb. 400) magyar értelmiségirõl és egyetemi hallgatóról, akiket elõzetes letartóztatásba kellett volna helyezni. Miután felvette a kapcsolatot a Kolozsváron hasonló utasításokat kézhez kapó Miron Constantinescuval, Fazekas az akkor még Jugoszláviában tartózkodó Gheorghiu-Dej-hez fordult. A telefonbeszélgetés eredményesnek bizonyult: a parancs végre-hajtását sikerült hatályon kívül helyeztetni.56
Fazekasnak az akkori szereplését is igazolni kívánó története ugyanakkor megdöbbentõen hat: ekkora nagyságrendû és egyszerre végrehajtott letartóztatási hullám, ráadásul ismert személyiségek ellen egy 65 ezres lakosú városban – mint amilyen Marosvásárhely volt 1956-ban – csak destabilizálta volna a helyzetet. Másrészt jelentõs konfliktust eredményezett volna az apparátusbeli keményvona-lasok (akik mindenféle ellenzékiséget még megnyilvánulása elõtt elfojtanának), és a „engedékenyek” között, akiket a „nehezen kezelhetõ” tartományokban megbízot-taik képviseltek, és akiknek feladatkörébe tartozott az esetleges rendetlenségek politikai eszközökkel való lecsillapítása.
Október 26-án az RMP PB újabb operatív ülést hívott össze, amelyen kidolgoztak egy 22 pontos akciótervet, amelynek legfontosabb elemei közé tartozott: gyûlések összehívása minden munkahelyen, hogy „megvitassák a ma-gyarországi eseményeket”, azonnali intézkedések foganatosítása a lakosság jobb élelmiszerellátása érdekében, a nyugati határokon a katonai védelem megerõsíté-se.57 A találkozón ugyanakkor pontosították a párt álláspontját az esetlegesen
felmerülõ ellenzéki megmozdulások elfojtásával kapcsolatban: „A Belügyminiszté-riumnak letartóztatások foganatosítására jogosítványa csak a pártvezetés elõzetes jóváhagyásának birtokában van. Gheorghe Apostol elvtárs fogja pártvonalon koordinálni ezt az aspektust. A Belügyminisztériumnak letartóztatások foganato-sítására elõzetes jóváhagyás nélkül csak tettenérés esetén van jogosítványa, de ezeket az eseteket is 24 órán belül a pártvezetés tudomására kell hozni.”58
Gheorghiu-Dej október 28-i hazatérése fordulatot hozott a román vezetés kezdeményezõ készségében. Másnap, október 29-én a PB elhatározta, hogy a két megbízottat (Aurel Mãlnãºant59 és Valter Romant60) inkognitóban Budapestre 56 Székelyhidi Ágoston (szerk.): Magyar 56. Forradalom és szabadságharc Magyarországon. Hatások a Kárpát-medencében. 1. k. Budapest, Magyarok Világszövetsége 1956-os Bizottsága, 1996. 198199. p. Az információ forrása maga Fazekas János egy, a kilencvenes években készült interjúban. Fazekas írásban is rögzítette a történteket: Beszélgetés Snagovon a reformkommunista Nagy Imrével, Magyarország mártírhalált halt miniszterelnökével. Kézirat, 1994, SZTE Egyetemi Könyvtár, Társadalomelméleti Gyûjtemény, K-5192. Fazekas emlékezete megegyezik Sütõ Andráséval, aki saját bevallása szerint az internálandó személyek közé került. Sütõ András: Szemet szóért. (Dokumentumok, naplójegyzetek.) Debrecen, Csokonai, 1993. 8788. p. 57 M. C. LunguM. Retegan (red.): 1956. Explozia. Percepþii române, iugoslave ºi sovietice asupra evenimentelor
din Polonia ºi Ungaria. Bucureºti, Univers Enciclopedic, 1996, 94. p. 58 Uo.
